Momentán: MelegFRÖCCS és homofóbok
Helyszín: IMPRÓ – kreatív töltőállomás
Időpont: 2013. április 26., 19 óra
FRÖCCS – Interaktív lélekbúvárkodás F. Várkonyi Zsuzsa pszichológussal
Szereplők: F. Várkonyi Zsuzsa, Bódy Gergő (műsorvezető), Boldoghy Borbála, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente, Tóth Barnabás, Várady Zsuzsi
Programcímke:
„Melegek, homofóbok és egyéb emberfajták: Elfogadni másokat, elfogadni magunkat, bevallani magunknak, bevallani másoknak, miért szégyelljük, miért titkoljuk, miért gúnyoljuk, miért üldözzük, miért gyanús, miért visszatetsző, miért normális, miért felszabadító? Melegek és a társadalom – ahol ma tartunk, ahol holnap tarthatnánk. Félelmek, tévhitek, elfojtások, társadalmi feszültségek – minden a rejtett homoerotikus fantáziáktól a homoszexuális életformáig. Meleg szerelem – meleggyűlölet, Momentán és F. Várkonyi Zsuzsa.”
_____________________________
Valamennyi általunk látott FRÖCCS zikkantágos helyzetekre épül (a szórakozáson túl pontosan ezek feldolgozása, kijátszása, meg- és átbeszélése, megértése és légtelenítése a cél), de a mai este még ezen túl is érdekes. Hagyománytörő módon strigulázással kezdünk. Az előtérben elhelyezett nagy, fehér lapra mindenki húzhat egy pálcikát a következő kategóriákhoz: (1) Meleg vagyok; (2) Lehet, hogy meleg vagyok; (3) Nem értem, miért bántják a melegeket; (4) Nincs bajom a melegekkel, de…; (5) A homoszexualitás betegség, rendellenesség (ebben az utolsóban nem vagyok biztos, de a lényeg valami ilyesmi volt).
A 3. pont alatt van a legtöbb fűszál, de egyik sem üres. Az engem jelölő vonás a négyes pont alá csücsül. Mert nincs bajom a melegekkel, de nem értem, miért tartozik rám (vagy bárki másra, ha már itt tartunk) legbelsőbb magánügyük, hálószobájuk rejtelmei. Jobbára azért is voltam nagyon kíváncsi erre az impró-estre, hogy kiderüljön: miért kell érdekeljen (mennyiben változtatja meg az én világomat), ha valakiről megtudom, hogy homoszexuális. Mert van olyan kérdés, ami ezzel a témával kapcsolatban érdekel, pl. hogy az egynemű párok milyen értékek mentén nevelnek gyermeket és hogyan mutatják meg az otthonról hiányzó (ellenkező) nem minőségeit, viselkedési formáit, hogyan kezelik a gyermekek lényegre törő kérdéseit… azonban a szexuális irányultság – miként a vallásosság és a transzcendens hatalmakban való hit – véleményem és meggyőződésem szerint mindenkinek magánügye.
Az este – talán a tájékozottság felmérését, talán a feszültség oldását célozván – játékkal kezdődik. Öt kérdést kell párokba rendeződve megválaszolni, melyek így vagy úgy a homoszexualitással kapcsolatosak: a világ hány országában engedélyezett a melegek házassága, hány pár vett részt a világ legnagyobb meleg esküvőjén, hány állatfajban jelenik meg a homoszexualitás, mikor használták először a történelemben a szivárványos zászlót és hányan vonultak a világ eddigi legnagyobb meleg-felvonulásán. Férjemmel párt alkotunk, és pontosan nulla kérdésre tudjuk megtippelni a helyes választ. Sebaj, azért jöttünk, hogy tanuljunk…
Következik a sztereotípia-gyűjtés. Bármilyen sztereotípiát ér bekiabálni, a lényeg, hogy melegekhez kapcsolódjon. Elhangzik Lady Gaga, Madonna, a divatszakma, a feminin meleg férfiak, a pedofília (!!!), és hogy a meleg férfiak jó barátnők. Nekem hirtelen egy címke sem jut eszembe, bezzeg normál napokon hemzsegnek a fiókosítások a fejemben. Hiába tudom, hogy a sztereotípiákat azért nehéz észrevenni, amiért a szemüveget (mert nem ránézünk, hanem átnézünk rajta), attól még nekem is vannak és az enyémek is ilyenek.
Az összemondott csokorból leginkább a pedofília ragad meg, mert rémlik, hogy én is hallottam már emlegetni, de vajon mi lehet az alapja eme asszociációnak? A kisfiúkat molesztáló papok botrányai? Vagy micsoda? Hogy jön ez ide? (Valójában erre a kérdésre nem kapok választ az este folyamán, de nem is akkora baj, saját hatáskörben eldöntöm, hogy ez társadalmi nyelvbotlás. Bár annak elég erős…)
A mai cetlis játékok arról szólnak, hogy milyen kellemetlen helyzetekbe kerülhet az ember, ha meleg. Ezt megelőzően azonban Gergő kérdezi F. Várkonyi Zsuzsát (és mintha helyettem kérdezne), hogy a mai este témája miért téma tulajdonképpen? A pszichológus is ember, ezért tudja, hogy válasza nem arat majd zajos tetszést: hogy ugyanis a „nemszabályos” kiközösítése az állatvilágban is jelenlévő biológiai reflex. Ha úgy tetszik: a faj túlélése érdekében. És amíg a társadalomban nincs úgy, hogy a szexuális ízlése mindenkinek a magánügye (köszönöm, ennyi!), addig erről a témáról bizony beszélni kell.
Lényegében tehát választ kapok a legfőbb kérdésemre, de attól a kérdés még nem enyészik el: megértem, hogy ez a „most van” állapota, de nem értem, miért. Saját – lapostányér-egyszerű – észjárásom azt feltételezi, hogy ha mindenki a maga életében söpörne, nem lenne probléma. Viszont igaz ez visszafelé is szerintem: ha engem nem érdekel a más magánszférája, akkor ne is tuszkolják rám a részleteket. Se hetero-, se homo-, se bi-, se trasz-, se semmilyen. (De azt hiszem, ez a dolog is már következmény, a rengeteg mások életében való örömest-vájkálás eredménye.)
Viszonylag kevés helyzetre szűkül az este, több a megállás, több a beszélgetés és a magyarázat, mint általában. Vannak olyan cinkes helyzetek, amikre nem is gondoltam volna. Például vajon mi történik, ha egy lányosan viselkedő fiú (Bence) homofób főnök (Barna) alá kerül? (Mármint szervezeti felépítésileg gondolom, nem helyrajzilag.) Ha behúzza fülét-farkát (kettőből kettőbe beleszaladtam, ez valami freudi izé?), csak azt éri el, hogy sosem hagynak neki nyugtot. Ha viszont önérzetes és nem hagyja magát, a munkahelyével játszik. (Bence ezt százpontos, frappáns zárszóval oldja meg és szeretném hinni, hogy az életben is legtöbbször így történik, de sajnos a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy nincs így. Szexuális preferenciától függetlenül nincs így.)
Képbe kerül az is, amikor valaki önmaga őszinte vállalása miatt konfrontálódni kénytelen a szüleivel. Ez a vonal hallatlanul érdekes, mert az ember lépten-nyomon azt hallja, hogy a szülői szeretet feltételek nélkül való, megbocsátó és egyetemleges. De akkor hogy is van ez? Feltétlenül szeretlek, ha úgy élsz, ahogy nekem tetszik, és ha normálisan heteroszexuális vagy? Akkor szeretlek feltétel nélkül, ha… Nem feszül itt ellentmondás? Vagy én hasogatok szőrszálat? Bence-apu és Bori-anyu kiválóan produkálják a sablonokat: tagadnak („Én jobban tudom. Én neveltem. Nem meleg.”), vádolják egymást, egymás fejéhez vágják a legelképesztőbb érveket hogy melyikük és miért felelős ezért a „tragédiáért”, ki akarják gyógyítani a fiukat… egyet nem akarnak csupán: szeretni és elfogadni őt, ahogy van.
Gergő nagyon jól válaszolható kérdéseket tud feltenni, Zsuzsa pedig kitűnően válaszol. Elmondja, hogy egy apának azért nagy trauma, ha fiáról kiderül, hogy a férfiakat szereti, mert benne megszakad a „dinasztia”. Az „utód” nem tölti be a vérvonal továbbvitelének feladatát. Mert a „gyerekem van” még nem is olyan régen is csak a fiúkat jelentette, akik képesek továbbvinni a pedigrét, a vagyont, az álmokat, a férfiszerepet, a „férfierőt”. Egy meleg fiúban ez mind sérülni látszik, ezért mondhatjuk az apák keserű csalódottságát evolúciósnak, társadalminak és hagyományosan megérthetőnek. Jó hír viszont, hogy a sokk idővel általában múlik (ilyenkor segít az emberi hangú beszélgetés és a türelem) és hogy az elfogadás abból látszik, amikor a család a partner iránt (egyben a partner dolgai iránt) is érdeklődik, a párt mint egységet támogatja és fogadja el.
Különösen érdekes jelenet az, amelyben sportolás után, öltözőben beszélgetnek a munkatársak meleg kollegájukról. Kellemetlenül érzik magukat, mintha minden pillanatban veszélyben lennének. Engem az a kérdés izgat, miért félni kezdenek? Miért veszik fel a préda szerepét? (Azt csak szimplán nem értem, miért gondolják, hogy attól, hogy valaki a férfiakat szereti, válogatás nélkül, mindenkit meg akar ugorni…) Ily módon a szaunázás is gyorsan elnapolódik. Tiszta szerencse, hogy a meleg fiúnak van egy toleráns kollegája, aki szerint beszélnie kellene erről a dologról a kollektíva előtt. (Itt azért megállnék egy pillanatra: mi a redváért kellene bárkinek a hálószobájára tartozó dolgait kollegákkal kibeszélni?!?!)
Egyik kedvenc részem, amikor Levi és Barna figurából válaszolnak a közönség kérdéseire. (Levi a visszafogott, Barna a mindentbele homofób.) És Barna elmondja, hogy a férfi+nő (gondolom egy férfi és egy nő) a „normális”, minden ettől eltérő nemnormális, mert természetellenes és beteges. Kicsit tovább kell ezt gondolnom, mert ez így rendben, ez így csudaszép… és mi van az örömszerzést célzó szexualitással (de tényleg csak akkor, ha már beszélünk róla)… akkor kuka minden, ami nem a fajfenntartásról szól? Mert akkor férfi-nő felállás esetén is inkább meghagyom másnak ezt az elméletet, köszönöm. Hát nem az lenne a normális, amikor mindazok, akik egy szexualitásra kijelölt területen együtt vannak, akarategyezőséggel végeznek és élveznek egy tevékenységet? Vagy messze mentem megint?
Valaki rákérdez Istenre és a feltétel nélküli szeretetére (külön kedvelem a kérdezőt ezért). Erre Barna szerepből lőtt válasza a következő: „Isten mindenkit szeret, persze, de azért nekik [értsd: a melegeknek] biztos van egy fél körük a Purgatóriumban.” Matt. Köszönjük, leülhet!
Másvalaki megkérdezi: „Mik azok az értékeid, amiket féltesz egy melegtől?” – Ezerpontos kérdés. És tényleg: mik? Válaszol az alany egy csomó dolgot családról meg értékekről, de könyörgök, attól, hogy alkalmasint két fiú (vagy két lány) együtt családként gondol magára, egy független, harmadik személynek mije lesz rosszabb? Hogy gusztustalan látni két fiút csók közben? És az nem az, ha egy fiú dugja le a nyelvét egy lány lépéig? (Megjegyzem pl. az utca szerintem sem a nyelvcsaták optimális színtere, de nem lehet, hogy egyszerűen a maradék 350 foknyi köríven helyezzük el valahol a tekintetünket?)
Felmerül még érvként a család szentsége (OK, ezzel egyetértek, a család tényleg szent, már csak a fogalom keretein vitatkozunk) és a homoszexualitásnak a családra mint értékre hosszútávon gyakorolt romboló hatása. Erre Zsuzsa helyből kontráz: a homoszexuális szerelem érzelmileg pont ugyanolyan gazdag, mint a hetero. (Nem is értem, miért lenne más: mindkettőben emberek szeretnek embereket, nem?) Ismerteti továbbá azt a sokak számára fájó statisztikát, mely szerint az egynemű párok által nevelt gyermekek a heteroszexuális párok által nevelt gyermekeknél ritkábban lesznek maguk is homoszexuálisok. Tehát ritkábban. Hát hogy van ez?!
Mondjuk azon kívül, hogy ez egy jó kis adat és érdekes tény, engem pontosan a dolog mikéntje érdekel egyedül ezzel a témával kapcsolatban, de ez meg nem tárgya a mai estének.
Zsuzsának – mint általában – néhány mondata betalál: azt meséli, hogy érthető a társadalomnak az elutasítása, hiszen ösztöneink elutasítást diktálnak. A tolerancia tanult tulajdonság. Viszont újra és újra hangsúlyozza, mennyire magánügy a szexuális preferencia (és ez nagyon tetszik, pártolom a magánügyeket: mindenkinek a sajátjaival kellene foglalkoznia). Éppen ezért: visszafelé is jó, ha van tapintat. Mert van, aki nem szereti, ha mások ráoktrojálják magánügyeiket (én például abszolút ilyen vagyok). Apróság, de nem értem a meleg „büszkeséget”. {[***Privát vélemény rovat***: Én büszke lehetek arra, hogy szép meséket tudok mondani, vagy hogy megtanultam szanszkritül és világbajnok lettem Militaryn (az előző három állítás közül kettő egyébként nem igaz rám). Ezzel ellentétben a félholdak a körömágyamon vagy a pöttyök az íriszemen adottságként jöttek velem. Hogyan és miért legyek rájuk büszke, ha nem tettem értük? (De ez már tényleg csak az én lovaglásom egy témán, ha a melegek vonulnak, a könnyebb utat választom és aznap én nem vonulok arra.)]}
Az este vége felé pedig azt mondja Zsuzsa, hogy a segítő sosem lehet okosabb a segítettnél. És azt is, hogy ha olyan tükröt tartunk valaki elé, melyet ő nem akar látni, egyszerűen be fogja csukni a szemét.
Az utolsó két mondat súlyosan koppan, igazságuktól tériszonyos leszek, annyival messzebb és magasabban igazak, mint az imént tárgyalt rámák.
A ma esti Fröccsön sem maradtak el a könnyes nevetések, a leírhatatlanul frappáns, csípőből lőtt poénok. A „színészi játékból” főleg az érintett meg, hogy ugyanaz az ember egyik percben még homofób vezető, majd meleg szerető. Vagy sokkolt, konzervatív édesapa, majd homoszexuális kollega. Minden a helyén volt, klappolás meg impró meg csiribiri, mégsem vagyok a szokásos felszabadult. Kicsit kő van a torkomban, mikor Férjjel lépdelünk az éjszakai utcákon. Jó egy órát sétálunk előadás után, átbeszéljük újra és újra, ki mit és hogyan látott, közben próbálunk oldódni a parfümös, turistás, nyárestés Pestben. Ezer jó tulajdonsága közül azért is felnézek Útitársamra, amiért ő sem érti, miért akarjuk (miért kellene?) megszabni másoknak, hogyan lehetnek boldogok.
A homoszexualizmus betegség, s csak így szabad tekinteni rá. A homofóbia viszont az egészség igenlése azaz természetes dolog.
“A tolerancia tanult tulajdonság.”
Pontosan. Én pl. homofób vagyok és toleráns. Amit te akarsz, az nem tolerancia a homokosok iránt, hanem a homokossággal való egyetértése. Azonban egyetértés és tolerancia az 2 különböző dolog.
Nálam az a gumicsont, hogy ez miért nem magánügy.
Illetve: ha betegség (pl. mint egy mozgássérültnek), miért nem úgy viselkedünk?
Akár betegségként gondolunk rá, akár szabad választásként, miért nem annak az ügye, akit érint? (Függetlenül attól, hogy nekünk esetleg van véleményünk e tárgyban.)
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
sem a pszichiátria, sem a pszichológia, sem a biológia tudománya nem támasztja ezt alá; ellenben a társadalmi előítéletek károsak az adott közösségre nézve – ahogyan a tájékozatlanság, a félelem, a homofóbia, a berögzült szűklátókörűség stb. is az.
@somogyig:
Nem, a homofóbia szimplán a normalitás támogatása, semmi egyéb.
@Lilith Cadmon:
Természetesen ez teljesen magánügy. Ellenben nem magánügy, ha ebből politikai-közéleti kérdést csinálnak.
Én aztán nem vagyok egy toleranciabajnok, de speciel a melegekkel soha nem volt semmi problémám, és nem is igazán értem, hogy mi baj lenne velük. 1. Engem ne zaklasson leszbikus nő (nem fordult elő), 2. ne tolják az arcomba ízléstelenül (nem fordult elő).
Hetero férfiak zaklattak már visszataszító módon nemegyszer, és hetero párok napi szinten az arcomba tolják az után a magánéletüket. EZ zavar. Meg az is, amikor a templomjáró keresztény családatyák nagy szájjal buziznak.
Különben meg minden meleg egy hetero pár gyermeke 😉
Életemben összesen két meleg párt ismertem (4 fő), mind jó fej volt, tehát az általam ismert melegek 100 %-a rendes, míg a nem melegeknek csak 60 %-a rendes ember 🙂
Aztán meg, 2013-at írunk, nem 1650-et.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Igen, bingó. Miért kell ebből politikának és közéletnek lennie? (A kérdés természetesen részben költői…)
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
Nem, a homofóbia pusztán a saját előítéletes világkép kinyilatkoztatása. Nem az én véleményem, olvasson el bármely szakkönyvet. Az én véleményem az, hogy mindössze visszataszító. Joga van így érezni, de hogy ez a normalitás támogatása lenne… nem támogat az semmit sem. Mondom, olvasson el egy szakkönyvet és tanuljon.
@Lilith Cadmon:
Alapvetően nem kell. Akkor kell, ha ebből közéleti kérdés alakul ki.
Pl. alapvetően magánügy, hogy valaki heteroszexuális, homokos, szadomazo, pedofil, stb. Viszont pl. amennyiben szóba kerül a házasság fogalma, ez már nem magánügy, hanem társadalmi kérdés.
@somogyig:
Nem értek egyet veled. Én pl. homofób vagyok és nincs semmilyen előítéletem, sőt abszolút toleráns vagyok minden szexuális praktika iránt: legyen az homoszex, pedofilia, kakipisi szex, szadomazo, szvingerkedés, stb. Nekem személyesen egyik sem tetszik, de ez az én dolgom. Azonban nemtetszésem kinyilvánítása az én saját jogom, ugyanúgy mint ahogy a tetszés kinyilvánítása is joga másoknak. Ebben semmi gond nincs. Amíg toleráljuk egymás ellentétes véleményét, nincs semmi gond.
Úgy érzem, hogy te a homofóbia alatt valamiféle homokos-üldözést értesz. Ezt azonban én is elítélem, s téves, hogy ezt beleérted a homofóbia alá.
A homofóbia általános diszkriminatív elítélő magatartás, amely szerves része az előítélet és a kirekesztő attitűd. Ha ez nincs meg az emberben, akkor az nem homofób. Akkor örüljünk inkább, hogy erről itt nincs szó.
sztem meg nem kell belőle kérdést csinálni, aki olyan, az csinálja, engem nem zavar, amíg nem kell néznem 🙂
kedvenc énekesek, színészek tömkelege is saját kapura játszik/játszott: fredie mercury, rob halford, gandalf a gyűrűkúrából 🙂
egyiknél sem az ugrik be, hogy bakker, ez buzi, hanem, hogy robi bácsi leénekli a csillagokat az égről
ellenben a rendező alföldi robika megnyilvánulásai nem jönnek be, vagy kula jánosé, aki megsértődött, mert nem tolhatja robikával a nemzeti szekerét 😀
szóval vannak jó és rossz bu…bocsánat melegek, de egyiknél sem az ugrik be, hogy ők izék…
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: minden fóbia betegség, lásd gyógyítható is. A homoszexualitás nem betegség.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: te azt sem tudod mit jelent ez a szó 😀
@fordán tamás: Alföldi nagyon jó példa. Szerintem ugyan inkább ne rendezzen, de _színésznek_ olyan, hogy noha már 2 napja láttam az Equusban, de még mindig szédülök. És legszívesebben azonnal visszamentem volna, hogy megnézzem még egyszer.
És magasról lesz*rom, hogy kivel micsinál otthon, amíg úgy játszik, hogy utána nem találod a kijáratot; de a fentiek Gandalfra is érvényesek 🙂
A cikk érdekes, és példásan mértéktartó. Örvendetes lenne, ha a homoszexuálisok az ilyen gondolatsorokat végre hajlandóak lennének végigolvasni, majd eltöprengeni rajtuk. Már persze az nem önmagában a szándékuk, hogy valamiért cirkuszoljanak a melegségük miatt. Hogy állandóan arra emlékeztessenek, hogy én gyűlölöm a melegeket, és pedig odakapom a fejemet, hogy “mi van? Melegek? Ki a fene foglalkozott velük, éppen más problémám van, hagyjál békén ezzel a hülyeséggel.”
Én nem szeretem a buzikat. A melegekkel nem nagyon lehetne bajom. Valami műsorban két fickó házát hozta rendbe egy brigád, a feleségem mindig néz ilyeneket. Valami miatt szóba került, hogy ez nem pusztán két cimbora, hanem egy pár. Hö? Ezek? Hát… a fene sem gondolta volna, de most már mindegy, tulajdonképpen nincs semmi jelentősége. A buzi nem férfiasan, de nem is nőiesen viselkedő férfi, hanem valami affektáló majom, akivel messze nem az a környezete problémája, hogy a férfiakat szereti. Hanem hogy valami fura, ennyi idő alatt még meg nem szokott, nevetséges módon viselkednek, öltöznek. Ha nem ilyen, attól még nem rejtőzködik, hanem csak a férfiakat szereti. De ha valaki buzisan viselkedik, akkor is lehet még nem tolakodó. A tolakodást nem lehet tolerálni, tolakodás nélkül pedig az emberek elég hamar elfogadnak sokféle másságot. Alföldit is szeretem, mert nem jut róla eszembe folyamatosan, hogy “ő csak egy buzi”, hanem értelmes, szimpatikus ember, aztán ennyi.
Én a buzisan viselkedő melegeket nem szeretem, de basszus, ez még nem fóbia és nem is gyűlölet! Ne tessék szándékosan áldozatként viselkedni. Meg a jogokat siratni, holott a házasságkötésen kívül MINDEN jogot megkapnak. A bunkó kopaszokat és plázacsákat sem szeretem, de akkor ez is kopaszfóbia, ami miatt a TASZ-nak és más ráérő majmoknak ezen kell folyamatosan rugóznia?
“Hogy gusztustalan látni két fiút csók közben?” Igen, az. A kukac és a takony is gusztustalan, pedig objektíve nincs bennük semmi extrém. Az ízlést kár számonkérni.
“És az nem az, ha egy fiú dugja le a nyelvét egy lány lépéig?” Lehet az is gusztustalan, de az ízlést sértő sokkal könnyebben. Engem zavar, az pedig valószínűleg zavart nálam generációval öregebbeket, amikor én a vasútállomáson hosszú, mindent feledő csókolózásba merültem életem örök szerelmével, noha tulajdonképpen nem csináltunk semmivel sem többet, mint az akkori francia filmek erotikus nagyjelenetei.
“de nem lehet, hogy egyszerűen a maradék 350 foknyi köríven helyezzük el valahol a tekintetünket?”
Hát erről meghallgatnám a legcsekélyebb korlátozásért is örökké a szabadságot követelők véleményét. :-))
“Azt csak szimplán nem értem, miért gondolják, hogy attól, hogy valaki a férfiakat szereti, válogatás nélkül, mindenkit meg akar ugorni…”
Ha te egy nőnek LÁTSZÓ férfi lennél, és ebből következően a női öltözőkben öltöznél, szerinted hogy állna ez a helyzet? 🙂 A meleg férfiak a promiszkuitásukról és a merészebb kapcsolatkeresési szokásaikról is híresek, legyen ez sztereotípia vagy sem. Ha a válladra tesznek egy kukacot, és te viszolyogsz a kukactól, nem éreznéd jól magad, pedig a kukac semmit sem árt neked. Vannak ilyen dolgok.
Különösen hálás vagyok a “büszkeségről” tett megjegyzésedért. Jelzi, hogy a melegek komoly félreértésekbe esnek, ami a megértésüket nehezíti. Egyébként, máskor is írtam ilyet, egy időre próbálják levenni a műsorról magukat, élvezni mindazt, amit eddig elértek, és akkor az emberek nagy többsége mással kezd foglalkozni. Van más bajunk is elég.
@sanpedroy:
Ebben tévedsz. A betegség elutasítása nem betegség. A te logikád alapján a rák ellenzése betegség.
@Androsz: “de nem lehet, hogy egyszerűen a maradék 350 foknyi köríven helyezzük el valahol a tekintetünket?”
Hát erről meghallgatnám a legcsekélyebb korlátozásért is örökké a szabadságot követelők véleményét. :-))
Igen, alapvetően ezzel nekem is problémám van…miért én kell másfele nézzek? Miért nekem kell másfele sétálni,ha nem akarom őket vonulni látni,fényes nappal az Nadrássy, régebben még pávatollal a s.ggükben, papnak öltözve( jobb helyeken, pl Berlinben, mai napig is papnak öltözve, sminkben, félmeztelenül “pukkasszák” a polgárokat…És nekik szabad, nekem meg nincs jogom a nyugis arra-sétához,mert épp ők vonulnak… Mondom mindezt nem egy homo kolléga, biztosan egy, valószínűleg kettő,vagy több homo unokatestvérrel, akikkel az égadta világon semmi bajom…Meg mással sem…. Csak ne már nekem kelljen elnéznem 🙂
@Csucsundra: Andrássy-n ugye 😀
@sanpedroy: azon,hogy betegség e,lehet vitatkozni…tény,hogy genetikai-ill hormonális tévedés…és ha az egyéb ,ilyen kategóriájú “másság” (down kór, pajzsmirigy-túltengés…) betegség, miért pont ez nem az?
@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
ezt a “tévedést” heteró szülőktől kaptuk, akkor ki is a beteg?
@Csucsundra: de el kell hogy tűrd, ugyanis egy meleg egyenlő jogokkal rendelkezik veled, se több sem kevesebb nem vagy egy meleg embernél úgy ahogy te sétálhatsz ugyanúgy sétálhat egy meleg is, vagy éppen felvonulhat.
Nagyon sok helyen leírtam már ezt aranyos kis történetet.
Kovács és a felesége elmennek állatkertbe. Kovácsné megdöbbenve tapasztalja, hogy két víziló nyalja falja egymást, erre megkérdezi a férjét:
Te férjem uram! Ez két lány , két fiú vagy egy lány és egy fiú víziló!?
Erre bölcsen válaszolt a férj:
Nem tudom kedvesem! De egy biztos ez csak egy harmadik vízilónak lehet érdekes.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: a rákot nem lehet ellenezni, mert az egy betegség az ellene való küzdelmet nem lehet ellenezni mert nem sértő, káros azokra nézve akik ebben a szörnyű betegségben szenvednek. A homofóbia feltételezéseken, előítéleteken és elmaradott gondolkodásmódon alapszik. Nemhiába kéz a kézben jár a rasszizmussal a nacionalizmussal és egyéb a társadalmakra káros állati viselkedésekkel. Aki homofób nem lehet toleráns.
@sanpedroy:
Tehát az összes genetikai eredetű betegség szerinted nem betegség?
@sanpedroy:
Mivel ezek az egyenlő jogok már megvannak, ez a téma le is van zárva.
@sanpedroy:
Pedig én az vagyok: homofób és toleráns. S nem vagyok se rasszista, se nacionalista.
Tudod egyébként milyen sok szélsőjobbos homokos van? A te logikád szerinted ez képtelenség.
A nácizmus felemelkedésében is komoly szerepe volt a homokosoknak.
@Androsz: végre egy értelmes megnyilvánulás!
“Azt csak szimplán nem értem, miért gondolják, hogy attól, hogy valaki a férfiakat szereti, válogatás nélkül, mindenkit meg akar ugorni…” (Ezt csak a “látens buzik” képzelik akik miközben a nejükkel szexelnek nagy kukikról álmodoznak és mivel a társadalmi elvárások szerint élnek hazugságban ezert védekezésként buziznak, köcsögöznek és kampányolnak a melegek ellen!)
@sanpedroy: “de el kell hogy tűrd”
Na ja. A tolerancia, ahogy a melegek képzelik?
A felvonuláshoz való JOGOT nem kérdőjelezte meg sem @Csucsundra:, sem én. Nekem ugyanakkor szintén járnak alapjogok. Ilyen az, hogy ellenszenvesnek tartsam, ahogy a melegek a jogaikkal túlzó, fölösleges mértékben élnek, és jogom van ahhoz is, hogy ezt az érzésemet másokkal is megismertessem. Gondolat- és szólásszabadság. Ugyan a szólásszabadságot mostanában korlátozni szokás, ha az a buzikkal, cigányokkal és zsidókkal kapcsolatos, ilyenkor annak a fontossága érdekes módon mintha csökkenne, csak azért, mert a sok ideges ember nem tudja elhelyezni a határvonalat a szabad szólás és az erőszakra való uszítás között.
Azért, mert a melegeknek JOGA van felvonulni, még nem feltétlenül jó felvonulni. A jogot a másik orra alá dörgölni, ez sosem szolgálta a kölcösnös megértést, tudjátok? Jog van hozzá, de belátónak, bölcsnek, taktikusnak lenni is jog lenne.
Főleg: a melegek egy-egy ilyen cirkusz idején elmondhatnák, hogy az erőszakoskodó melegek milyen arányban képviselik őket. Mert ha csak annyira, amennyire egy száz fős náci csoport állítólag képviseli a fél magyar társadalmat, akkor szerintem hasznos lenne ezt tudatni velünk.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Hát legyél 🙂 Persze tudom…de te azt tudod, mennyire sok házas férfi jár meleg szaunákba cumizni, vagy hány “hetero” apuka ismerkedik neten férfiakkal? Miért ne lehetne egy rasszista meleg, köztünk is vannak betegek? A társadalmi elvárásoknak megfelelően próbálnak élni rengetegen hazugságban.
@Androsz: egyetertek, de ha egyetlen egy ember is fel akar vonulni… akár mi célból is ami nem káros az embertársaira nézve ám tegye, semmi közöm hozzá mert különálló vagyok. De ne legyen már az, hogy húsz embernek nem tetszik sárga ezert a sárga ruhát kedvelők ne vonuljanak sárga ruhában.
@sanpedroy:
Sokféle ember van. S van sokféle beteges dolog is.
Önmagában az ember szabad és maga dönt magáról. Azonban amikor társadalmi kérdésekről van szó, az már az egész társadalom ügye.
Semmi gond a homokosokkal, amikor emberi jogokért küzdenek. Megkapták, oké. Azonban amikor már saját értérendjük társadalmi elismerésért küzdenek, nos, itt a társadalom jogosult ezt ellenezni. S ez nem kirekesztés, nem gyűlölet.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: minden egyes ember az adott társadalom szerves része, akár meleg akár hetero vagy éppen kerekesszékben ül stb.
Egy egészséges társadalomban nincsen helye megkülönböztetésnek.
Szerinted egy heteró felvonulás helyes lenne?
@sanpedroy:
Mindenki felvonulhat, amíg nem sérti a gyülekezési jogot. Mindegy, hogy mi a felvonulás célja.
@sanpedroy: Ha a sárgában vonulók csak húsz embernek nem tetszenek, akkor a sárga ruhások miért kürtölik tele a tévét azzal, hogy az egész ország ellenük van, hogy veszélyben a szabadságuk, sőt, testi épségük?
“Egy egészséges társadalomban nincsen helye megkülönböztetésnek.”
Jó, rendben, de akkor ezek után nem akarok hallani semmiféle “másság”-ról. Vagy–vagy.
@Androsz:
Az előbbiekben hangoztattam, hogy mindenki egyenlő, senki sem más (kivéve ha rossz, de ez más tészta)
Hát azért nézz meg egy Londoni felvonulást és egy magyart… Lehet a különbségekből rádöbbensz, hogy mit nem csinálnak jól otthon.
Igenis otthon dobálják és bántják ezeket az embereket. Tojásokkal, trágár szavakkal és néha meg tétlegességel is. Az, hogy a tevében ezt látod nem a felvonulók hibája de a társadalom problémája.
@sanpedroy: “Otthon”. Aha. Vajon mikor jártál “itthon”, hogy fogalmad is lehessen arról, hogy mi is az igazi helyzet? Mert ha az internet valamelyik hírportáljáról vagy egy-egy blogból szerzed a benyomásaidat, akkor szólok, hogy csúful meg vagy vezetve. Bármit is hallasz, és az ellenkezője esetén is. A hír nem objektív információ, és a szubjektívet sem pótolja.
Az előbb húsz sárgautálóról volt szó. Ha húsz ember dobálózik, az nem rám tartozik, hanem a rendőrségre, intézzék el.
Londonban legfeljebb másképp csinálnak valamit, és lehet, hogy neked az jobban tetszik. Két elég sok objektív dologban is különböző ország esetében “a jó” nem lesz ilyen egyszerűen megjelölhető.
Itthon rengetegen csinálnak rengeteg más dolgot rosszul. Engem baromira nem érdekel, hogy a homoszexuálisoknak milyen az általános elfogadtatásuk, az sokkal inkább, hogy milyen az idősebbek, a fiatalok, a tanulatlanok, a nők elfogadtatása. Ők sokkal többen vannak, sokkal közelebb vannak hozzám, az emberek többségéhez is, és róluk is rengetegen állítják, hogy kisebb értékűek. Ma a nők jogaiért senki sem küzd, csak azért, hogy egy jó seggű nőt, amikor felvesz egy szűk szoknyát, ne nézhessek meg – nem tolakodóan –, mert az “szexizmus”. Harcoljanak elsőként is azért, hogy a nők nők lehessenek, “büszkék” a saját nemükre és a nemükre jellemző erényekre, és mindenekelőtt ugyanazért a munkáért ugyanannyi bért kapjanak. Sajnálom, szerintem ez fontosabb, mint a melegek.
@Androsz:
Kb. hat hónapja nem élek otthon, sikerült kitörnöm a középkorból, tudtam, hogy erre valaki ráharap. Teljesen tisztában vagyok a magyar társadalom elmaradott felfogásával. (és ezt nem csak a melegek jogaival kapcsolatban írom)
🙂 Most igazán megmutattad, hogy igenis megkülönböztetsz, hiszen leírtad mi fontosabb számodra.
Tisztelem a nőket, igen harcoljanak a jogaikért bár a nemi egyenlőség egy modern társadalomban nem lehet kérdés.
Sajnálom de én nem tapasztaltam, hogy a környezetemben bármelyik lány is panaszkodott volna, hogy kevesebbet ér mint egy férfi. Úgy ahogy a nőknek megvan hozzá a joguk, ugyan úgy egy melegnek is.
Sőt nem hinnem, hogy azért mert valaki meleg és viszonylag korlátozottak a jogaik ezert kevesebbet adóznának nálad, mert nem házasodhatnak, nem mehetnek gyesre, soha nem kaphatnak családi pótlékot, vagy állami támogatást otthonteremtésre…
Miből gondolod, hogy sokkal többen vannak? Buziszámoló vagy? 🙂 🙂 🙂
Sztem a buziság betegség. viszont van egy előnye, nem tudnak szaporodni, legalábbis nem túl egyszerű nekik. Én szorgalmazom az emberiség kihalását. Éljenek a buzik!