Operett Raktár: A régi nyár

Helyszín: Budapesti Operettszínház – Raktárszínház

Időpont: 2013. november 26., 19:30

Lajtai Lajos-Békeffi István: A régi nyár

Szereplők: Kalocsai Zsuzsa, Oszvald Marika, Bori Réka, Faragó András, Gergely Róbert, Kocsis Dénes, Dézsy Szabó Gábor, Isztl Melánia, Horváth Mónika, Faragó Alexandra

Programcímke: „Szerelem, féltékenység, vonzások és választások, csalódás, emlékek…, felnőtté válás, érzelmek, érzések…, anyai aggódás…, egymásra találás…, népszerű dallamok, mára már “örökzöld” slágerek, parádés szereposztás…”

____________________

 

Gondolom, az Operettszínház vezetése azt célozta A régi nyár felújításával, hogy ismét legyen egy pillekönnyű darab, amely rizikó nélkül húz be időst és fiatalt a Raktárszínház kicsiny nézőterére. Végül is jól sült el a törekvés, mert ugyan az előadás nem emel a felhők fölé és mély barázdákat sem szánt a lelkeken, azért akadnak jó pillanatai.

Például ötletes a díszlet, kellemes nézni a világos tónusokat és kecses íveket. Részemről könnyebben azonosulok ezzel a látványvilággal, mint a minimalista/kubista/stb. megoldásokkal. Aztán ott a zongorista (Mihalics János), aki a nyitánytól kezdve szerves része az élménynek, huncut mosolyával, grimaszaival félig bent, félig kint, amolyan zenei mesélőként működik, nekem tetszik.

Gergely Róbert gyakorlatilag tovább játssza az Egy nyári éj mosolyában kezdett szerepét, ami nem baj, mert hasonló a karakter és a szituáció is. Mivel az az előadás azért nem ugyanazon a piacon jelenik meg versenyzőként, mint A régi nyár, ez az áthallás még belefér.

Kalocsai Zsuzsa laposan indít, de nagyon hamar magára talál, és innen kezdve kézben tartja az előadást. Mária alakját teljesen átitatja az okos és tapasztalt színpadi nő sztereotípiáival, mindezt ügyesen és finoman. Szavai, a múlt felelevenítése csak másodlagos eszközök, valódi kommunikációs csatornája a nyitva hagyott mozdulatok és beszédes mimika. Mária karaktere külön kis tanulmány: gyorstalpaló esti tanfolyam női rafinériából és praktikákból. Csont nélkül elhiszem, hogy mindenféle bárót – kortól függetlenül – az ujja köré tud csavarni. Mástól talán nevetséges lenne, de Tőle magától értetődő, ahogy Miklóska fejét tekergeti ide-oda.

A két fiatal, Bori Réka és Kocsis Dénes kedvesen friss, valódi naiv páros. Esetükben látok még fejlődési lehetőséget darabon belül is. Vesszőlovam, a túlmozgás itt is feltűnik: talán a rendező feladata lenne, hogy egyes hangulatok érzékeltetésénél lenyesegesse a vadhajtásokat és rámutasson, hogy felesleges hadonászni és egyszerre minden irányba mozogni ott, ahol inkább a belülről jövő megjelenítés lenne hatásos. Igen, operettben és bohózatban is. Sőt, ott kiváltképp.

Mimóza és Trafina két jó firma. Oszvald Marika megint remek formában játszik: komikának született, tudatos és professzionális spontaneitása minden helyzetben pontos, könnyedsége valódi könnyedség. A koncentráció, a szerepei (bármely szerepe) mögött lévő kőkemény munka egyáltalán nem érzékelhető a néző számára (mert a néző nem azért érkezik a színházba, hogy ilyesmit érzékeljen), tisztán szórakoztat, bájosan grimaszol, közben figyel a többiekre, teljes lényével jelen van abban, amit csinál. Minden szerepéből jelenséget csinál, nagyon magas szinten.

Trafina méltó párja Mimózának, Faragó Topy minden, amit ebben a skatulyában várhatnék, sőt, mindig kicsit több is. Ahogyan utánanéz a távolodó csirkecombnak, másodperc tört része alatt, abban az egy arcban benne van a színjátszás egész módszertana, eszközkészlete és ez az egy (vagy bármely másik) mozdulata többet ér, mint bárakárhány sokoldalas tankönyv. Ez az, ami nem tanulható, viszont a kiválasztott keveseknek ingyen, alanyi jogon jár.

Az előadás zenei világa békebeli hangulatot idéz, de a 3-4 régi sláger felhasználása ellenére számomra nem nyújt felejthetetlen élményt.

Általában úgy vélem, hogy A régi nyár operettes feldolgozása egynek jó, mondjuk ajándéknak egy kedves ismerősnek, de családtagomnak vagy barátomnak más jeggyel kedveskednék.

Számomra az élmény azért végső soron nem mínuszos: Oszvald Marika, Faragó Topy és Kalocsai Zsuzsa ellensúlyozzák a lapos és sekély részeket.

 

Fotó: www.vivalamusical.hu